Szervusztok, emberek!

Nem azért nem írtam mostanában, mert nem történt semmi, hanemépp ellenkezőleg, elég sok dolog történt. Velem is.

Először is, kaptam egy új játékot, tök jó, bár elég nehéz vele játszani. Szóval újabban frizbizünk a gazdival. Meg megtaláltuk egy labdámat és a leszedték a tetőről a hurkát.

Ezekre a kert és a ház teljes fölforgatása közben került sor. Először jött a kismarkoló, a Bobcat, aminek már a neve se szép, és ráadásul rossz hangja van. Azért egyik este kipróbáltuk, nagyon kényelmes volt. Csak sötétben elég félelmetes, hogy nem látom hova lépek. Ez rengeteg földet hozott, óriási gödröt ásott, dombokat épített. Aztán elkezdték lecsempézni a teraszt, meg a bejárat előtti részt. Szóval órákig nem lehetett szabdon mozognom. Közben elkezdtek festeni, a festék nagyon büdös. És minden nap töméntelen sokan dolgoznak az én területem. Ennek ellenére a dolog egész jó buli. Este, miután elmentek, mindent végigszaglászok, alszom egy jót, majd reggel munkára készen ébredek. Segítek a kipakolásban, az ásásban, és persze őrzöm a házad. Szóval van munka bőven.

Szórakozsként pedig a mai napon futni voltunk. A gazdim mondjuk nem tudom, mennyire élvezte. A mi rajtunk rengeteget késett, szóval elég uncsi volt a várakozás. Ráadásul csak közvetlen a rajt előtt lehettük, mert nem engedtek a kerítésen belülre kutyákat. Miért nem? Én igazán szelid voltam. De egyébként mindenki nagyon kedves volt, egy csomó gyerek megsimogatott, és majdnem minden rendőr és néző nekem drukkolt. Na persze inkább a vége felé értünk be, és így is eléggé elfáradtunk. A gazdi azért, mert engem kellett,fognia, én pedig azért, mert húznom kellett a gazdit. És persze meleg is volt, és mégiscsak négy kilométer...

Szóval nagyjából itt tartunk, holnap lehet hogy írok, de lehet, hogy nem. 

Zamat

A bélszín roló finom. A káposzta torzsa nem az.

*

Gazdim azt mondta, hogy mostanában szeretne kivinni a Margitszigetre. Már hallottam róla, azt ugatja mindenki, hogy jó hely.

A gazdám szocializálni akar, pedig tudhatná, hogy teljesen szocializált vagyok, remekül ismerem az összes verekedés előtt elvégzendő mozdulatot. De azt is tudom, hogy mik a megadás jelei, és a játékra hívás sem jelenthet számomra problémát. Továbbá a gazdimnál sokkal hamarabb meg tudom állapítani, hogy ki fiú, ki lány (főleg ha tüzel - oh, olyan szépek tudnak lenni), és azt is rögtön észre veszem ki merészeli kétségbe vonni dominanciámat. Engem szocializálni! Ki hallott már ilyet?!

Na persze azért azt a kirándulást a gazdámmal nagyon és kíváncsian várom!

Nem vagyok mérges

Hehe, tök jól vagyok. A gazdi viszont elkapta tőlem cuccost - ő is minden más probléma nélkül belázasodott. :-o Szegényke... És ráadásul már megint minden reggel el kell mennie suliba. Borzasztó: én unatkozom, ő szintén unatkozik.

De nagy mázlista vagyok ám!

Ha akkkor nem betegszem meg, nagy sétára megyünk, a gátra.

"Felhívás!

Értesítjük a kutyatartókat, hogy a napokban több mérgezési tünettel járó eb pusztulás történt. Az elpusztult kutyák mindegyike járt a gát túloldalán. Az ott történt séta után hamarosan jelentkeztek a mérgezés tünetei, az orvosi vélemények szerint rendkívül gyorsan ható mérget fogyaszthattak az állatok. Kérem a kutyatartókat, hogy ne vigyék kedvenceiket a gáton túli területekre!" - Részlet egy helyi újságból

Micsoda jó dolog, hogy a gazdi tud olvasni! De mégis, hova megyünk most sétálni? Van, ahol gyorsan ható mérgek, van, ahol émelyitő szagú oszló lóhullák vannak, van, amit egyszer csak fölparcelláztak és van, ahova már nem lehet bemenni, mert a gazdi fejéig ér a növényzet. És ki az, aki mérget szór ki az egyik legkedveltebb eb és embergyerek sétáltató helyre? És még én vagyok az állat...

Péntek esti láz

Ma egész délután cudarul voltam. Álmos vagyok és fáradt vagyok és egyébként is vacakul vagyok. Gazdi szerint lázam van. Adott gyógyszert, azt mondta, ő is ezt eszi, ha beteg. Hát, úgy kell neki! Rémes íze van, bár tény, hogy használ. És álmosít. Megyek is aludni, kívánjatok jobbulást... Valószínűleg megfáztam az éjszaka. Ma bennt alszom.

Most már tényleg viszlát emberek, majd holnap megírom, hogy vagyok és mint, Áááásítás.

Pocsolya

Ma egy térdig érő tó nőtt a kertünkben. Fölötte pedig óriásszúnyogok keringenek a fák között, és hihetetlen zümmögéstcsapnak.

Természetesen a kissé megzöldült medence leeresztett vizéről és az alacsonyan szálló helikopterekről van szó. A vizet nem szeretem, bár elismerem, hogy ha nagyon meleg van jól esik. Úszásra pedig soha senki sem fog rávenni! Brrrrr... Olyan nedves és hideg... Már ez is bizonyítja, hogy kopók voltak az őseim és nem labradorok. Pedig külsőleg hasonlítok hozzájuk is. De apportírozni se nagyon szeretek, jobb a lasztit megtartani magamnak, és jól ráharapni.

A helikopik is rémesek. Hihetetlen zajt csapnak, és ott röpködnék a jegenyéink között. Mindig azt hiszem, hogy föntről legalábbis golyószóróval lőnek ránk. A helikopterek nagyon is rémesek.

Ja, és gratuláljatok a gazdimnak, mert szülinapja van! Én már képen nyaltam.

Tényleg, miért nem rakjuk át az algaevőjét a medencébe? Még mindig több alga és többvíz van benne, mint az akváriumában. És legalább kint volna velem hal babusgatás közben is.

Gyakorlok, gyakorlok

Sajnos mostanában a gazdi kedd délutánonként mindig eltűnik, (naná, hogy nélkülem) azt mondja, hogy rádiózni megy. Nagyon jó, hogy a gazdim hangja szól abból a fura beszélő masinából, de amíg ő beszél, én unatkozom. Illetve unatkoztam eddig, mert rájötttem, hogy a nemrég említett taposó tényleg remek játékszer.

Ott volt kirakva a kerti úton, én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal. Ráálltam szépen kétmanccsal, és megpróbáltam mozgásra bírni. Nem igazán ment, pedig ugattam is, hogy jobb belátásra bírjam azt a makacs szerkezetet.

Na persze, erre kijöttek megnézni, mit csinálok. És ugye senki sem szeret úgy bénázni, hogy közben figyelik? Gyorsan abba is hagytam a próbálkozást. De azért is ki fogom találni, hogy működik! Amikor a gazdival vagyok, mindig megy...

Oh, és valaki nevezett egy blogversenyre, két kategóriában is. A díj értéke ugyan kétséges, nekem pedig aztán tényleg nem ér semmit, de azért szavazzatok (az Eblogra)!

Sajnos mostanában az ismert, vagy kevésbé ismert okok miatt nem tudok friss képekkel szolgálni, de a bányából még időnként előkerül egy-egy sosem látott darab. Még a gazdi sem tudja, mikor készülhettek. Én meg aztán végképp nem, mivel amikor a fénykép készült éppen aludtam.

Na igen, egy picit rumli van... Én csináltam, saját mancsúlag!

Taposó

A gazdám már megint egy egészen őrült ötlettel rukkolt elő!

Azt akarja, hogy tanuljak meg egy kétlábúaknak szánt sporteszközzel közlekedni!

Tegnap a gördeszkáról jutott eszébe, hogy van neki két, keréken guruló, embertappancs formájú pedálja. Úgy nagyjából ilyen, csak kereki vannak, nem talpa:

Egy darbig ezzel közlekedett, aztán rárakta az én melső lábaimat, és egy - egyébként csodálatosan finom - jutifalattal akart lekenyerzni, hogy maradjok is ott. Sikerült neki. Utána megfogta a lábaimat, és elkezdett vele tekerni. Elég érdekes élmény volt. Föl-le mozgatom a lábam, és mégis előre haladok?! Az embereknek rengeteg őrült ötlete van...

Nem hiszem, hogy ez lesz az új hobbim.

Történt viszont egy igazán örömteli esemény is. Vendégeink vannak! Méghozzá ismerős vendégek, nagyon örültem nekik. Valami rokonai lehetnek a gazdinak, de csak ritkán járnak nálunk. Mint már írtam, nagyon bulldog boldog voltam, hogy megint láthatom őket, mindjárt odanyomtam egy puszit az arcukra. Ezen valamiért eléggé meglepődtek, pedig láttam, hogy az emberek is mindig így köszöntik egymást.

Összefoglalás

Kialudtam magam, bőrig áztam az előbbi félperces esőben és rájöttem, hogy NAGYON finom a gabonapehely. Úgy nagyjából ez történt a legutóbbi (nem is olyan régi) bejegyzés óta.

Na meg kaptunk egy levelet.

Az úgy volt, hogy a gazdám a neten való szörfözés közben talált egy másik kutyát, aki naplót vezet  online. Egy-két levélváltás után megjelent a gazdim, és azt mondta, hogy írnom kéne magamról valami jó kis történetet Murray oldalára. Gondolkodtam, gondolkodtam és még egy picit gondolkodtam, megettem a vacsorámat, aztán nekiláttam megírni a sztorimat.

És Murray volt olyan kedves, hogy kitet(et)te az oldalára!

Tehát, aki nem ismeri az előzményeket, először jár itt, stb., az most elolvashatja eme hiánypótló művet életem fontos eseményeiről. És ha már arra jár, olvasgassa el Murray történeteit is, mert bizony ő sem él unalmas életet.

És el ne felejtsem: minden kutyának ajánlom a világ egyik legjobb játékát, a másfél literes, ropogós műanyagból készült ásványvizes palackot. Már két napja egy ilyennel játszunk, és nagyon szupi, lehet vele focizni és gördeszkázni. Vagy legalábbis csúszkálni.

Az előző bejegyzésem úgy néz ki, hogy elveszett a kibertérben, és most már nincs kedvem újraírni. A kedvenc játékaimról szólt.

De most már fáradt vagyok hosszú bejegyzést írni, nemrég jöttünk a sétából. Séta után pedig legjobb aludni egyet. Egyébként a gazdim sógornője is velünk jött.

És megismerkedtünk két kisfiúval, amíg a bolt előtt vártunk a gazdival. Egyre gyermekbarátabb leszek. A végén még óvodát nyitunk a gazdival ember- és kutyakölykök részére. :-)

Így megalapoznánk a két faj sikeres felnőttkori kapcsolatát. Egyre jobban tetszik az ötlet. Már csak felvételiznem kell az óvónőképző főiskolára... Vajon fölvennének?

Á, biztos nem, kan vagyok.